Fényképezőgép vélemény ~ Pentax 645D

Néhány nappal ezelőtt kezeim közé került a Pentax 645-ös digitális kamerája. Picit megkésve ugyan, mert a bemutató óta eltelt pár év, de  így is örültem ennek a fényképezőgép tesztnek. Ehhez a márkához régóta vonzódom, és a mai napig számos esküvői sorozatomat az 1989-ben bemutatott Pentax 67-es analóg középformátumú kamerámmal készített fotósorozattal teszem teljessé. A 67-es lenyűgöző formája, megbízhatósága és nem utolsó sorban lélegzetelállító képminősége rövid idő alatt a Mamiya, Contax és Hasselblad felhasználókat, szimpatizánsokat is elgondolkodtatta. Látok némi esélyt, hogy a Pentax 645D megjelenése óta ez a folyamat ismét szép lassan elindult. 40 megapixel felbontás 14bites processzoral egy profi dslr kamera áráért, és már a varázslatos középformátumban vagyok? Ha csak ezt az opciót veszem figyelembe is elgondolkodom egy pillanatra. Bár a szenzor tényleges mérete 33x44mm, ami ugyan nagyobb a Leica méretű képérzékelőnél, de még közel nem azonos a tényleges 645-ös formátummal (60x45mm). Ez azért pici csalódás volt számomra. Azt viszont tudjuk, hogy a digitális középformátum brilliáns képminősége nem csak a felbontásnak köszönhető, hanem a pixelek méretének és egymástól való távolságának is. Végeredmény tekintetében pedig részletgazdagabb, élesebb és a valósághoz sokkal közelebb álló fotókat kapunk, mint amit egy dslr fényképezőgép produkál. Fényképeimen mindíg fontos szempont a megfelelő képarány választás. Szeretem a fotókat úgy elkészíteni, hogy azok az utómunka során csak a lehető legkevesebb “tologatáson” menjenek keresztül. A Pentax 645D alapból professzionális 4:3 arányú képeket készít, így az esetek túlnyomó részében nálam nem szorulnak már utólagos vágásokra, ezzel is javítva a végső képminőséget. A képek színvilága a két vezető dslr márka a Nikon és Canon közé tehető. Én mégis inkább picit a Nikon felé billenteném ebben az esetben a mérleg nyelvét.

Specifikáció

Képérzékelő: CCD (33x44mm)

Felbontás: 40MP (7264×5440) / 21MP (5376×4032) / 13MP (4224×3168) / 7MP (3072×2304)

Képfeldolgozó: 14-bites A/D konverter PRIME II processzor

Váz: Masszív, magnézium ötvözet, időjárásálló szigeteléssel

Autófókusz: 11 mezős (SAFOX IX+)

Fénymérés: 77 mérőmezővel 2-21 Fé tartományban

Érzékenység: ISO 100-1600

Kép formátum: Raw (PEW, DNG) JPG

Vaku szinkron: 1/125

Zársebesség: 30s-1/4000 és bulb funkció

Expozíció korrekció: +/-5 Fé tartományban

Kereső: Trapezoid prizmás kereső 100%-os lefedettséggel, 0.62x-es nagyítással.Élessége -3,5 – +2,0m dioptriakorrekcióval finomítható. Cserélhető mattüveggel

Kijelző: 3” méretű LCD kijelző, 921000MP felbontással, tükröződésmentesítő bevonattal, és 170 fokos látószöggel

Memória: Két darab SD/SDHC foglalat

Áramellátás: 1 db Lithium akku D-LI90

Bajonett: Pentax 645AF2

Méretek: 15,6 x 11,7 x 11,9cm

Súly: 1400g (kártya és akku nélkül)

Rövid véleményem:
A Pentax 645D egy jófogású, magas minőségű anyaggal borított, szigetelt váz. A fotós meghosszabbított karja. A Pentax igyekezett megtartani a klasszikus ergonómiát és nem futurisztikus, hanem egy könnyen használható és kiváló képminőségű kamerát hozott össze, amely a Pentax fanatikusok legnagyobb örömére rendkívül hasonlít az 1984-ben bemutatott filmes elődjéhez. A menük egyszerűek, jól átláhatóak. Nincs ámítás, csak a legfontosabb beállítási lehetőségek. Jól eltalált kezelőszervek, kis súly és tökéletes súlyelosztás. Furcsa volt azonban, hogy a felvételeket nem CF, hanem SD kártyára rögzíti. Ezt azonban nem feltétlen negatívumnak tekintem, inkább csak egy új dolognak, ami nekem picit szokatlan volt. De hamár a negatívum szó felmerült talán két dolgot jegyeznék meg. A 11 pontos autófókusz nem kifejezetten gyors. Pontos, de nem siet! Studió körülmények közt, tájképek készítésénél ez nem jelent problémát, de riport jellegű munkára nem választanám. Összességében a A PENTAX 645D egy remek belépő szintű kamera a profi világba.